A  Gazdaságpolitikai Bizottság röplapja (1989. május 1.)

 

MUNKÁSOK!

    VÁLLALATI DOLGOZÓK!

         KÜLDÖTTGYŰLÉSEK!

             VÁLLALATI TANÁCSOK!

 

Hamarosan életbe lép az Átalakulási Törvény!

Itt az UTOLSÓ LEHETŐSÉG, mert ha átadjátok vállalataitokat a külföldi vagy belföldi tőkének, a mostani állami kizsákmányolás kibővül a kapitalista kizsákmányolással.

VEGYÉTEK KEZETEKBE SORSOTOKAT ÉS AZ ORSZÁG IRÁNYÍTÁSÁT!

 

A dolgozókban mindig megvolt a törekvés és képesség arra, hogy saját szaktudásukra alapozva, saját közvetlen érdekeiket figyelembe véve átvegyék vállalatuk működtetését, hiszen fél életüket itt töltik. Gondoljatok a MUNKÁSÖNKORMÁNYZAT történelmi példáira!

 

Semmilyen tőkés vagy állami irányítás nem képes arra, hogy olyan hatékonyságot, eredményességet érjen el, mint a dolgozók kollektív alkotóereje és közvetlen anyagi érdekeltsége.

Csak ez menthet meg benneteket a kiszolgáltatottságtól, és az országot a válságtól.

 

VÁLASSZATOK vagy alkalmazzatok jó - de tőletek függő - vezetőket!

A valódi, nem sztálinista szocializmus az önszerveződő, önigazgató közösségek kialakulásán, szolidaritásán és együttműködésén alapul.

 

Az apparátusok diktatúrája: sztálinizmus - a dolgozók önkormányzata: szocializmus.

A gazdasági demokrácia a társadalmi fejlődés útja. Minden más út visszafelé vezet.

 

      SZERVEZKEDJETEK!

 

                    SZÖVETKEZZETEK!

 

MINDEN GAZDASÁGI HATALMAT A DOLGOZÓKNAK!

 

 

 

 

 

Az Egyeztető Bizottság röplapja (1989. június 5.)

 

Az átalakulási törvény elfogadásával a bérből és fizetésből élők csatát vesztettek, s ennek a vereségnek a valódi nagyságát csak a tulajdoni reformnak nevezett reprivatizálás után lehet majd felmérni. Ha a szellemi és anyagi termelés munkásai nem ismerik fel valódi érdeküket, passzivitásukkal támogatják a reprivatizációt, az ország vagyonának átjátszását hazai és külhoni "jótevők" kezére, akkor döntő vereséget fognak szenvedni, s évekre, esetleg évtizedekre elvész annak az esélye, hogy végre saját életük formálói lehessenek. Hozzájuk szól az alábbi felhívás.

 

K I É  A  G Y Á R ?

 

Ezt az országot - romjaiból - szüleitek építették fel, s a Ti meg nem fizetett munkátok van beépítve az állami tulajdonba. Alkotmányunk (8. paragrafus) szerint az állami tulajdon az egész nép vagyona. A vállalatok a rájuk bízott vagyonnal önállóan gazdálkodnak (9. paragrafus). A "Baloldali Alternatíva" Egyesülés (BAL) számára nem kétséges, hogy kié a gyár. A vállalati tulajdon kezelésére és a haszon döntő részére csak a vállalati dolgozók kollektívája tarthat igényt. Sajnos, nem mindenki gondolkodik így.

Tudjuk, hogy azok, akik tegnap még a pártállam atyai gondoskodásában részesítettek Benneteket, ma már a "derék" tőkéseket népszerűsítik, és a munkások jólétét biztosító kapitalizmussal kecsegtetnek mindenkit a rádióban, televízióban, újságokban. Ám a fejlett tőkés országok munkásai évszázados osztályharcukkal verekedték ki maguknak a viszonylagos jólétet olyan országokban, amelyek a mienknél sokkal fejlettebb technikájukkal, tőkeerejükkel ma is nyomorban tartják a világ nagyobbik, fejletlen részét. A tőkés vállalatoknál folyó színvonalas, fegyelmezett munka mellett ez az egyenlőtlen csere, a harmadik világ és részben hazánk kifosztása (évi 3 milliárd dollárnyi adósságszolgálat stb.) a forrása jólétüknek. Ha bennünket is elnyelnek, mi a biztosíték arra, hogy nem mi húzzuk a rövidebbet? Mit fog ez hozni számunkra? Munkanélküliséget, milliók elszegényedését, menedzserhatalmat, új kiváltságos uralkodó rétegeket, nem pedig svéd típusú "jóléti kapitalizmust".

A nyugati hitelezők nyomása és a csődbe jutott ország közhangulata arra kényszerítette a vezetőket, hogy átvegyék a polgári ellenzék jelszavait, és elfogadják a gazdasági hatalom megosztását. Egy részük abban bízik, hogy anyagi és politikai kiváltságaira támaszkodva megőrizheti kiváltságos helyzetét egy tőkés rendszerben is. Ezért hangoztatják azt, hogy a sztálinista gazdasági modellt csak a tőkés árutermelés helyreállításával lehet felváltani. Persze, ők lennének a fő részvényesek, bankvezérek, állami vagyonkezelők stb.

A dolgozók, a szellemi és anyagi értékek teremtői csak a gyárak, vállalatok, intézmények önkormányzatának (üzemi bizottságoknak, munkástanácsoknak, dolgozók tanácsának stb.) létrehozásával és tulajdonosi jogaik elismertetésével válaszolhatnak méltó módon erre a kihívásra!

Érdekeitek képviseletével bízzátok meg azokat a társaitokat, akik kiérdemelték bizalmatokat, akik erre a legalkalmasabbak! Nálatok jobban senki sem tudja, hogy kik közületek a legrátermettebbek, és szakmailag a legfelkészültebbek. Hívjátok össze munkahelyetek dolgozóit, szervezzétek meg az önigazgatást!

Mindehhez politikai segítséget és jogi tanácsot nyújt a BAL.

Az a műszaki-gazdasági vezetés, amely eddig főleg "felülről függött", és jövedelmét gyakran függetleníteni tudta munkája hasznosságától (egyesek milliós prémiumokat osztottak maguknak, miközben a gyár és az ország tönkrement), ezentúl a termelési eszközökkel rendelkező önkormányzattól kapná a megbízatást, neki tartozna elszámolással, és a termelői közösséggel együtt "sírna vagy nevetne".

Ez - és csak ez - biztosíthatja az ország (s benne minden dolgozó ember) felemelkedését.

 

 

 

 

 

 

A Gazdaságpolitikai Bizottság állásfoglalása a veszteséges vállalatokról (1989. június 15.)

 

A kormányzat kinyilvánította, hogy halaszthatatlan feladatnak tekinti a nemzetgazdaság működésének racionalizálását. Ennek keretében meg akarja szüntetni a veszteséges vállalatok állami támogatását, és fel akarja számolni a tartósan veszteséges vállalatokat. Véleményünk szerint az ország jelenlegi helyzetében indokolt a gazdaságilag ésszerű megoldások keresése, ugyanakkor fel kívánjuk hívni a figyelmet a következőkre. 1. Az állami pazarlásnak csak egyik - nem is a legjelentősebb - formája bizonyos vállalatok dotálása. 2. El kell kerülni, hogy a gazdaságracionalizálási program végrehajtása gazdasági károkat okozzon hosszabb távon, vagy fölösleges társadalmi feszültségeket idézzen elő.

Ha csak a közvetlen gazdasági eredményességet tartjuk szem előtt, és figyelmen kívül hagyjuk ennek társadalmi következményeit, akkor magának a meghirdetett programnak a sikerét kockáztatjuk. Ha e program ütemezése átgondolatlan, végrehajtása kapkodó vagy egyoldalú, akkor egyik napról a másikra hoz létre olyan nagyszámú munkanélküliséget, amely elviselhetetlen terheket ró az országra, ezért a társadalmi konfliktusok kiéleződéséhez vezet. E katasztrofális helyzet elkerülése érdekében szükségesnek tartjuk, hogy: 1. minden felszámolásra ítélt vállalatnál tegyék lehetővé az ott dolgozó kollektívának, hogy saját anyagi kockázatára folytassa a termelést (számos példa mutatja, hogy a közvetlen felelősség hatására jelentősen megnövekszik a termelékenység és a takarékosság); 2. mentesítsék a vállalatot mindazon adminisztratív korlátozások alól, amelyek gazdaságon kívüli eszközökkel gátolják, hogy - termékeit akár önköltségen értékesítve - bebizonyíthassa életképességét.

 

 

 

  

A Munkásbizottság felhívása munkástanácsok megalakítására (1989. augusztus 16.)

 

A "Baloldali Alternatíva" Egyesülés történelmi jelentőségű eseménynek tartja, hogy a Herendi Porcelángyárban és a Péti Nitrogénműveknél megalakultak a munkástanácsok. E kezdeményezést nyilvánvalóan az üzemek, vállalatok egész sora fogja követni. Egyszer s mindenkorra vége annak a korszaknak, amikor a hatalom birtokosa, a politikai bürokrácia - a régi tőkés recept szerint - egyszerűen a munkások, a bérből és fizetésből élők vállaira rakhatta a válság terheit. A "Baloldali Alternatíva" Munkásbizottsága felhívja az üzemek és gyárak munkásait, hogy fogjanak össze a velük tartó műszaki és gazdasági szakemberekkel. A munkástanácsok irányítása alatt dolgozzanak ki ellenterveket a vállalatok kiárusításával, a tömeges elbocsátásokkal szemben, az inflációt gerjesztő, áremelésekre épülő katasztrófapolitika ellen!

A "Baloldali Alternatíva" Egyesülés kész minden szakmai segítség megadására.

 

 

 

 

 

 

Tisztelt Barátunk!

 

A Baloldali Alternativa Egyesülés és a Munkástaná­csok Információs Irodája országos munkáskonferenciát rendez

 

1989. december 2-án 14.00 órakor

 

a SZOT Iskolán /Budapest, II., Tárogató út 2-4./, amelyre tisz­telettel meghívja a pártok, a társadalmi szervezetek munkásta­gozatai, valamint a szakszervezetek képviselőit, mindenekelőtt pedig a már létező munkástanácsok, munkavállalói tanácsok tag­jait.

 

A találkozó célja, hogy ösztönözzük a munkástanácsi mozgalom megindulását, hogy erkölcsi és politikai támogatást nyújtsunk azoknak a munkáskollektíváknak, amelyek megkísérlik létrehozni saját szervezetüket az üzemekben és más munkahelye­ken. Természetesen szeretettel várunk minden olyan értelmisé­git is, aki ebben a mozgalomban maga is aktívan részt kíván venni.

 

Budapest, 1989. november 23.

 

                                                       

                                                                                                         BAL Egyeztető Bizottsága                                                                                                                                                                                    MII

 

 

 

 

 

 

 

Az Egyeztető Bizottság állásfoglalása a Munkástanácsok Országos Szövetségének megalakulásáról (1990. február 24.)

 

Korszakos jelentőségűnek tartjuk, hogy február 24-én összeült a Munkástanácsok Parlamentje, és megalakította a Munkástanácsok Országos Szövetségét. E szövetségnek legfontosabb feladatai:

1. összehangolni és erősíteni az egészen különböző okok miatt létrejött munkástanácsoknak (mint a munkavállalók önvédelmi szervezeteinek) a küzdelmét;

2.szervezni a bérmunkások szolidaritását az elbocsátások elleni és a dolgozói tulajdon megteremtéséért vívott harcban;

3. biztosítani e törekvések politikai képviseletét.

A munkástanácsok dolgozói kezdeményezésre jönnek létre, és beleszólást követelnek a vállalati ügyek intézésébe, a munkavállalók sorsának irányításába. A közvetlen, részvételi demokrácia elvei szerint, alulról építkezve működnek. Ezért úgy ítéljük meg, hogy a munkástanácsok országos hálózata alapjává válhat egy olyan társadalmi ellenhatalomnak, amely képes a gazdasági és a politikai bürokráciával szemben megvédeni a dolgozók társadalmának valóságos érdekeit.

 

 

 

 

 

MUNKÁSOK és ALKALMAZOTTAK

HOZZÁTOK LÉTRE A MUNKÁSTANÁCSOKAT!

 

a MUNKÁSTANÁCSOK küzdenek a

- munkások, alkalmazottak részvételi és ellenőrzési jogának a meg-­

    szerzéséért a vállalatok irányításában,

- gyáregységek és leányvállalatok önállóságáért a tönkrement

    nagyvállalatoknál,

            - munkás- és alkalmazotti tulajdonért:

                      - a részleges, de többségi alkalmazotti tulajdonért,

- a tulajdon feletti rendelkezési jogok megnyeréséért,

- vállalatok kiárusításának a megakadályozásáért,

- vállalatok átalakulásának ellenőrzéséért.

a MUNKÁSTANÁCSOK KÜZDENEK azért, hogy:

                 - a tulajdonváltás valós értéken történjen,

                 - tömeges elbocsájtás helyett szervezett

                  munkaerő-átcsoportosítás legyen,

             - a tulajdonlás joga az esélyegyenlőség alapján

                  legyen demokratikus jog,

                  - gazdaságunk a dolgozók érdekeltsége alapján

                  versenyképes gazdaság legyen!

CSATLAKOZZATOK A

MUNKÁSTÁNACSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉHEZ !

a SZÖVETSÉG küzd a

              - munkástanácsok védelméért,

 - munkástanácsok működésének jogi biztosítékaiért,

 - munkástanácsok képviseletéért a törvényhozásban és a       

kormányzati szervekben.

K Ü Z D azért, hogy

ÜZEMEINKNEK A MUNKÁSTANÁCS

VALÓDI TULAJDONOSA LEGYEN !

Szervezzetek munkástanácsot ! Ebben segít a

MUNKÁSTANÁCSOK INFORMACIÓS IRODÁJA

Bp. 1021. Tárogató út 2-4.  tel.:1762-735

AZ IRODA A TIÉTEK !

HÍVJATOK, ÍRJATOK, CSATLAKOZZATOK !

 

 

 

 

 

 

 

 

A Baloldali Alternatíva

Egyesülés

Egyeztető Bizottságának

állásfoglalása

a dolgozói önigazgatás

tulajdonának

alkotmányos megalapozásáról

 

 

Az Alkotmány 12/2 paragrafusa - a Politikai Tárgyalásokon létrejött megállapodás alapján ­- Alkotmányba foglalta a kollektív dolgozói tulajdon lehetőségét.

Az új Parlamentben az MDF-SzDSz paktum egyik célja e megállapodás felrúgása: törölni akarják az Alkotmányból ezt a paragrafust.

Tiltakozunk az ellen, hogy az Országgyűlés ilyen sorsdöntő kérdésben a dolgozók rovására döntsön, és a munkások tulajdonhoz jutása helyett azok kisemmizését szolgáló határozatot hozzon.

 

Az állásfoglaláshoz csatlakozom:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szórólap (1990. május 1.)

 

SZÁZ ÉVE

ünnepli a világ munkássága május elsejét, mely napot minden civilizált országban a munka és vele a munkás tiszteletének, létfontosságú szerepe és méltósága elismerésének ünnepévé avattak. A magyar munkásosztály kezdettől fogva csatlakozott ehhez a világmozgalomhoz. Budapesten, a 100 évvel ezelőtti május elsején hatvanezer munkás vett részt a város­ligeti nagygyűlésen. A 8 órás munkanapért indított mozgalom hamarosan a munkanélküliség, a nyomor, az elnyomás elleni tüntetések napjává vált.

1945-től munkaszüneti nap lett május elseje. A munkások öntevékeny, maga által szervezett megmozdulásai viszont hamarosan hivatalos, felül­ről elrendelt felvonulássá merevedtek, tribünön helyet foglaló vezetők­kel és integető felvonulókkal, pontosan kijelölt útvonalakkal és éber szemmel figyelő karhatalommal. Hangszórók bömbölték a fülünkbe, hogy kit kell éltetnünk, milyen jelszavakat kell kiabálnunk.

Ma csendesek vagyunk. Éltetnünk sem kell senkit. Helyzetünk viszont a régmúltat idézi: ismét a munkanélküliség réme fenyeget, az életszín­vonalunk süllyedésének folytatása várható. Akik felülről, az új kormány­tól és a tőkésektől várják gondjaik megoldását, a létbizonytalanság meg­szüntetését, ugyanúgy csalódni fognak, mint akik a pártállamban bizakod­tak. A fizikai és szellemi munkájukból élő emberek ma éppúgy, mint a múltban, csak szolidaritásuk erejében, a maguk által létrehozott, álta­luk irányított szervezetekben bízhatnak.

Ilyen szervezetek a munkástanácsok, melyek az 1956-os hagyományok­nak megfelelően tulajdonosi jogokat követelnek maguknak, védik a munká­sok érdekeit. Működésük törvényességét a módosított alkotmány is kimond­ta, de jogi szabályozás hiányában akadályozzák létrejöttüket, nem ismer­ik el jogosítványaikat.

    Munkások! Alkalmazottak! Küzdjetek meg tulajdonosi jogaitok elismertetéséért! Emlékezzetek 1956 októberére, amikor a Munkástanácsok Par­lamentje kimondta: „Az üzem a munkásoké... A vállalat legfőbb irányító szerve a dolgozók által demokratikusan választott munkástanács.”

BALOLDALI ALTERNATÍVA EGYESÜLÉS

 

 

 

 

 

 

A Gazdaságpolitikai Bizottság röplapja (1990. május 1.)

  

V I T A S S U K  M E G !

MUNKÁSOK!

FIZIKAI ÉS SZELLEMI DOLGOZÓK!

Május elseje a TI ünnepetek! E napon a munkásság szerte a világon kinyilvánítja érdekeit, kifejezi szolidaritását, demonstrálja erejét!

Ne engedjétek, hogy a korábbi agyonszervezett kényszer­felvonulások után politikamentes családi vigassággá alacsonyítsák le a munkások kiharcolt jogát erre a napra.

   Újra fenyeget a szegénység, a munkanélküliség réme, folytatódik az elnyomás. Éppen MA lép életbe az a törvény, amely a fizetésképtelenség kötelező bejelentését írja elő a vállalatoknak, és a csődeljárás tömeges megkezdését jelenti. Ennek esélye jóformán minden vállalatnál fennáll. Ne legyenek illúzióink: Az elbocsátás veszélye minden dolgozót fenyeget!

CSÖBÖRBŐL VÖDÖRBE KERÜLTÜNK!

A társadalmi, közösségi tulajdont eddig az állam sajátította ki, ezután a tőkés akarja!

Az állam kizsákmányolása alól a tőkések fognak megmenteni bennünket?

NE HIGGYETEK A MEGVÁLTÓKNAK!

Vegyétek kezetekbe a saját sorsotokat!

MIÉNK A GYÁR, A LAKÓHELY, AZ ISKOLA!

TI termeltétek meg vállalatok értékét, az állam pedig már többszörösen elvette azt tőletek.

JOGOTOK VAN A VÁLLALATI TULAJDONRA!

ALAKÍTSATOK MUNKÁSTANÁCSOKAT!

Várunk Benneteket a MUNKÁSFÓRUMRA

MA DÉLUTÁN 2 órakor

A SZISZ és a BALOLDALI ALTERNATÍVA EGYESÜLÉS sátránál a VÁROSLIGETBEN, a Petőfi Csarnok előtt, a Napozórét szélén