SZÁZ ÉVE

ünnepli a világ munkássága május elsejét, mely napot minden civilizált országban a munka és vele a munkás tiszteletének, létfontosságú szerepe és méltósága elismerésének ünnepévé avattak. A magyar munkásosztály kezdettől fogva csatlakozott ehhez a világmozgalomhoz. Budapesten, a 100 évvel ezelőtti május elsején hatvanezer munkás vett részt a városligeti nagygyűlésen. A 8 órás munkanapért indított mozgalom hamarosan a munkanélküliség, a nyomor, az elnyomás elleni tüntetések napjává vált.

1945-től munkaszüneti nap lett május elseje. A munkások öntevékeny, maga által szervezett megmozdulásai viszont hamarosan hivatalos, felülről elrendelt felvonulássá merevedtek, tribünön helyet foglaló vezetőkkel és integető felvonulókkal, pontosan kijelölt útvonalakkal és éber szemmel figyelő karhatalommal. Hangszórók bömbölték a fülünkbe, hogy kit kell éltetnünk, milyen jelszavakat kell kiabálnunk.

Ma csendesek vagyunk. Éltetnünk sem kell senkit. Helyzetünk viszont a régmúltat idézi: ismét a munkanélküliség réme fenyeget, az életszínvonalunk süllyedésének folytatása várható. Akik felülről, az új kormánytól és a tőkésektől várják gondjaik megoldását, a létbizonytalanság megszüntetését, ugyanúgy csalódni fognak, mint akik a pártállamban bizakodtak. A fizikai és szellemi munkájukból élő emberek ma éppúgy, mint a múltban, csak szolidaritásuk erejében, a maguk által létrehozott, általuk irányított szervezetekben bízhatnak.

Ilyen szervezetek a munkástanácsok, melyek az 1956-os hagyományoknak megfelelően tulajdonosi jogokat követelnek maguknak, védik a munkások érdekeit. Működésük törvényességét a módosított alkotmány is kimondta, de jogi szabályozás hiányában akadályozzák létrejöttüket, nem ismerik el jogosítványaikat.

Munkások! Alkalmazottak! Küzdjetek meg tulajdonosi jogaitok elismertetéséért! Emlékezzetek 1956 októberére, amikor a Munkástanácsok Parlamentje kimondta: „Az üzem a munkásoké... A vállalat legfőbb irányító szerve a dolgozók által demokratikusan választott munkástanács.”

BALOLDALI ALTERNATÍVA EGYESÜLÉS